"Hanyatt fekszem, a frissen mosott lepedő szinte fájón simul a bőröm alá. A torkomban hatalmas, kemény gombóc nyomja a légcsövemet, az arccsontom úgy lüktet, mintha ki akarna szakadni a bőröm fogságából. Minden lélegzetvételnél fáj a hátam, hányingerem van, és nagyon szédülök. Biztos vagyok benne, hogy agyrázkódásom van. Az ágyékomat mintha tüzes vassal szaggatnák, a bal combomban lüktet a fájdalom, és egyesével érzem a gerincem csigolyáit is. Tudom, kék-zöld foltok fogják tarkítani a testem. Megérzem Tamás forró lélegzetét az arcomon. Mozdulatlanul fekszem, a szememet sem merem kinyitni.

– Soha senkinek nem beszélhetsz erről! – hallom a férjem halk, mégis fenyegető hangját, közvetlenül a fülem mellett, és a szavak keltette meleg levegő a nyakamat csiklandozza.

Szeretnék felüvölteni, de képtelen vagyok bármilyen cselekedetre. Tamás arca eltávolodik a fülemtől, majd néma csendben hallgatom ütemes légvételét, míg zuhanni kezdek egy fekete mélységbe. Megkönnyebbülten veszem tudomásul, hogy magába fogad az öntudatlanság.

Nem tudom, mennyi idő telhetett el, míg álomtalan bódulatban ringatóztam, de biztos vagyok benne, már új nap virradt. A nehéz virágillat az első dolog, ami eljut az agyam egy távoli zugába. Az ágyam melletti üvegvázában hatalmas csokor állhat, benne liliomok, orchideák, rózsák. Illatuk az orromba kúszik. Abban is biztos vagyok, minden virág hófehér. Annyira fáj mindenem, hogy képtelen vagyok megmozdulni, és a sűrű, nehéz virágillat eltompítja az érzékeimet. Valószínűleg visszaalszom, mert arra riadok fel, hogy a férjem hozzám beszél.

– Jó reggelt, Hercegnőm! – hallom könnyed, bársonyos hangját, de nem nyitom ki a szemem. – Gyönyörű vagy alvás közben – simít végig az arcomon. Ujjai nyomán szikrázik a fájdalom. Szeretnék odakapni, és elütni a kezét a bőröm közeléből, de mozdulatlan maradok és alvást színlelek. Még képtelen vagyok ránézni. Nincs erőm eljátszani a szokásos szerepemet. – Remélem, hamarosan felébredsz, és meglátod a virágcsokrot, amit neked hoztam – folytatja a férjem. – Van hozzá egy kártya is: Szerelmem apró jeleként, a legcsodálatosabb feleségnek.

 

Mély csend ereszkedik ránk, és mindent beborít a virágok átható illata. A fojtogató némaságban szinte ordít a lassan párálló, nehéz sóhajok sora. Majd hirtelen a semmiből éles, sivító hang töri össze a csendet."