Facebook fotó

 

- Mindenki útrakész? – lép ki a fürdőszobából egy középmagas, divatos szakállat viselő férfi. Haja és szeme barna, farmerjén látszik, hogy drága darab, ingje az egyik legexkluzívabb márka.

- Nem! – néz rá dühösen, egy régi szabású farmert, kinyúlt pulóvert viselő negyvenes nő. Haja összevissza áll, ápolatlan a frizurája – Dia még fel sem kelt, hiába noszogatom! Hajni pedig bezárkózott a fürdőszobába és bőg, mert nem akar jönni a nyaralásra, mondván, lemarad a tenisztáborról. Mocskos módon elegem van! Én már mindenkinek becsomagoltam, készen vannak a szendvicsek és…

- Beraktad az új fürdőnadrágom? – néz rá a férfi, miközben Philippe Patek óráját felcsatolja a csuklójára.

- Ó basszus! – csap a nő a homlokára, majd felrohan az emeletre. Pár perccel később nagy bőröndöt cipelve tér vissza – Beraktam – kiáltja férjének, aki közben beült a számítógép elé.

- Oké – mondja a férfi, de nem néz fel a monitorból.

A nő visszarohan az emeletre, benyit tizenhat éves lánya szobájába:

- Dia, az istenért, kelj már fel! A repülő nem fog megvárni!

- Még öt perc – nyögi a lány, barna hajú feje eltűnik a takaró alatt, ahogy a fejére húzza.

- Nincs öt perc! – kiabál a nő – Elegem van a rohadt lustaságból! Mindent nekem kell csinálni! Felkelés! – odalép az ablakhoz, felhúzza a redőnyt, ellenőrzi az ágy mellett lévő bőröndöt. Kinyitja a lánya ruhás szekrényét – Beteszek neked még egy fürdőruhát – mondja, s közben kiveszi a szekrényből a nevezett darabot, majd a bőröndbe teszi.

- Beraktad az új pántos ruhám? – érkezik a kérdés a paplan alól.

- Még nem, de…

- Anya, basszus, miért nem tudsz rendesen becsomagolni este? Rohadt korán van!

 – Dia! Én pakolom a te cuccod és még hőzöngsz is?! – közben benyúl a szekrénybe, megkeresi az új pántos ruhát, összehajtja, a bőröndbe teszi, újra átfutja a tartalmát, majd behúzza rajta a cipzárt- Nyolc perc múlva legyél lent felöltözve!

Fogja a bőröndöt, azt is leviszi, elhelyezi a másik mellett. Férje még mindig a gép előtt ül. Visszamegy az emeletre, bekopog a fürdőszobába:

- Hajni! Gyere már ki, fél óra múlva indulnunk kell!

- Hagyjál anya! Nem akarok nyaralni menni! Itthon maradok! – érkezik egy hang az ajtón túlról.

- Hajnikám – mondja az anya – ezt már megbeszéltük. Ez a nagy családi nyaralás. Nagyon klassz lesz! Semmi baj nem lesz abból, ha kihagyod ezt a tenisztábort.

- Utálom a családi nyaralásokat! – jön a duzzogó felelet.

- Kicsikém, Hajnikám – teszi tenyerét az anya az ajtóra – te választottad a spanyol Riviérát. Te szerettél volna úszni delfinekkel és ott a szuper aquapark is. Meglátod, csodás lesz! Gyere ki szépen, hadd menjenek be a többiek is a fürdőbe.

Kivágódik az ajtó, megüti az asszony kezét, a tizennégy éves forma lány elviharzik mellette, berohan a szobájába – Gyűlöllek! – kiabálja és becsapja az ajtót.

FB fotó kiabálás.jpg

Megjelenik a férje a lépcső tetején:

- Mi ez a ramazúri? – kérdezi.

- Senki sincs készen! Dia nem akar felkelni, Hajni megsértődött, mert lemarad a tenisztáborról és nem akar eljönni a nyaralásra. Elegem van! Én két napja csak pakolok, ügyet intézek, hogy minden rendben legyen, a gyerekek tojnak mindenre! Minden rám marad! Húsz perc múlva indulni kell és senki sincs kész! – mondja a nő emelt hangon egy szuszra darálva a mondatokat.

A férfi felsóhajt, a folyosóra lép. Benyit a nagylány szobájába:
- Kifelé az ágyból! – mondja erőteljes hangon – Öt perced van, hogy lent legyél! Ellenkező esetben nem kapod meg az új iPhone-t!

Kijön a szobából, benyit a következőbe:

- Hajni! Elég a hisztiből! Öt perc múlva legyél lent felöltözve! Amennyiben nem, akkor nem fizetem tovább a teniszt!

- Utállak! – ordít rá a lány.

- Nyugodtan utálhatsz, csak közben öltözz fel és irány lefelé!

Közben az asszony bemegy a harmadik szobába.

- Gyere,Bogika reggelizni – mondja egy nyolc év körüli kislánynak, aki a szoba közepén játszik a babaház mellett.

- Leviszel ölben? – néz rá a kislány nagy barna szemeivel.

- Persze, Kicsikém, gyere – azzal ölbe veszi a kislányt, lesiet vele a lépcsőn.

Mire leér, a két nagyobb már ott ül a kanapén, elmélyedve a telefonjaikban, férje pedig visszaült a számítógép elé.

A legkisebbet leülteti a konyhaasztal egyik székére, tányért tesz elé, arra vajas kenyeret felvágottal és sajttal a tetején. Kést vesz a kezébe, majd apró katonákra vágja a kenyeret.

- Megmérted a bőröndöket? – kérdezi közben, a férje irányába nézve.

- Nem! De nem is érek most rá. Sürgős céges dolog – dörmögi a férfi, belebújva a gépbe.

A nő befejezi a kenyér katonákra vágását, megsimogatja a kislány fejét, felrohan az emeletre, fogja Hajni és Bogi bőröndjét, lerohan a nappaliba, majd leméri a bőröndöket.

- Basszus! – mondja –Ez a kettő nehezebb! – kinyitja őket, kivesz néhány dolgot, újra visszazárja, megint megméri. Beszalad a fürdőszobába, közben az órájára pillant. Már semmire sem maradt ideje. Gyorsan végighúzza a fésűt kócos haján, megmossa az arcát, bekeni arckrémmel, fogat mos. Közben hallja, hogy a két nagyobb lánya összeveszett valamin, egymással ordítoznak. „Megőrülök!” - gondolja. Lerohan az emeletről, túlkiabálva őket igyekszik rendet tenni köztük.

- Teát akarok! – kiabál a konyhából a legkisebb.

- Nem lehet ilyen kurva zajban dolgozni! – morog a férje.

A nő a hajába túr - Kuss legyen már végre, a picsába! – ordít, közben elsírja magát – Szétmegy az ember feje tőletek!

A férje felkel a gép elől:- Nusi! Ne ordíts már folyton a gyerekekkel! - mondja a nőnek – Menj a konyhába, csinálj teát Boginak, ezt majd én elrendezem.

- Könnyen vagy! – támad neki az asszony – Sose vagy itthon! Nekem minden napom ilyen! Minden rohadt napom! És akkor ne ordítsak?!– azzal kirohan a konyhába, teát készít, meghűti, hogy iható legyen. Leszedi az asztalt, elmosogat, megtörli a kezét, visszamegy a nappaliba.

FB fotó indulás előtt.jpg

- Elintézek egy telefont és induljunk – mondja a férje, majd kimegy a kertbe.

A férfi a telefonnal a hátsó kertbe sétál, elindítja a hívást, két csengetés után egy női hang szól bele:

- Szia, Édes! Már azt hittem, nem is hívsz!

- Szia, Kedves – mosolyog a férfi a telefonba – Ez itt egy diliház… A kölykök veszekednek, Nusi ki van borulva. Nem tudom, hogy fogom kibírni ezt a nyaralást?

- Azért a spanyol Riviérán csak kibírod valahogy – mondja a nő mosolyogva, bár mintha némi irónia is vegyülne a hangjába.

- Tudod, hogy sokkal szívesebben lennék veled! Bárhol. De ide muszáj elmennem, a gyerekek miatt.

- Megértem, Szívem. Megbeszéltük már.

- Nem tudom, milyen gyakran tudlak hívni. Igyekszem majd.

- Várni fogom – mondja a nő.

- Hiányozni fogsz!

- Te is nagyon! Bárcsak… - kezdi a nő, de nem fejezi be.

- Mennem kell – néz a férfi a ház felé és látja, hogy a felesége éppen kilép az ajtón, kezében egy bőrönddel – Szeretlek!

FB fotó apuka telefonál.jpg

- Én is nagyon! – mondja a nő, aztán a férfi bontja a vonalat.

Visszamegy a házhoz, kipakolják a bőröndöket és pár perccel később mindenki az autóban ül. A két nagyobb szokás szerint végigveszekszi az utat, Bogi sír, mert otthon maradt a kedvenc babája, a feleség olyan feszült, hogy majd felrobban, a férfi pedig bárhol máshol szívesebben lenne, mint a kocsiban a családjával.

A reptéren összeszólalkoznak azon, hogy a bőröndöket csomagoltassák-e vagy sem, végül befóliáztatják mindegyiket. Bogi kihányja a reggelit, könnytől maszatos arccal ül az egyik széken, míg a nő elrohan venni egy másik pólót az egyik reptéri üzletben. Mikor visszaér, a kislány földhöz vágja a pólót, mert nem a kedvenc mesefigurája van rajta. Dia csapkod, mert lemerül az iPhone-ja és nem találja a töltőt. Kiabál az anyjával, hogy lehetett olyan béna, hogy berakta a feladott poggyászba. Az események addig fajulnak, míg végül az apja elmegy és vesz egy töltőt neki. Hajni ekkor kiakad, hogy mindenki kapott valamit, csak ő nem, ezért az anyuka ölbe veszi a legkisebbet és Hajnival hármasban elmennek neki is venni valamit.

A repülőúton Bogi sír, mert fáj a füle, Dia kiborul, hogy pocsék a szendvics és hozzávágja a légiutas-kísérőhöz. Nusi szégyenkezik, nem győz elnézést kérni, a férje kiabál Diával, Hajni pedig fennhangon duzzog, hogy nem hiába mondta, nem akar eljönni a nyaralásra! Egy idős nő jól hallhatóan közli „Micsoda neveletlen, elkényeztetett gyerekek!” – a férfi hozzáfordul, jól beolvas neki, milyen jogon minősíti az ő gyerekeit?

Az út végére megnyugszanak a kedélyek, a gyerekek filmet néznek, az asszony elszundikál, a férfi a laptopján dolgozik.

Délután háromra érnek a luxusszállodába. A gyerekek örömmel fedezik fel, az aquaparkot a hotel területén. Van némi fennforgás a wifi kód körül, de a férfi megszerzi a recepción, így a két nagyobb lány hason fekve az ágyon elmerül a közösségi oldalakon, Bogi pedig mesét néz az Ipad-en. Nusi kicsomagolja a bőröndöket, a férje közben lemegy a bárba, mondván, el kell intéznie egy munkahelyi telefont. Mire visszaér, a lányok megint veszekednek, mert nem tudnak megegyezni, mit csináljanak elsőként. Végül a férfi azt javasolja, legyen meg miden program sorban, így aztán fürdőruhába öltöznek, magukhoz veszik a törölközőket és az aquaparkba indulnak. Az asszony elnyúlik a szálloda egyik napágyában, kezében egy könyvvel, a férfi a medence bárpultjához megy a gyerekekkel és koktélt vesz nekik, aztán kezükben a színes italos poharakkal visszasétálnak a napágyakhoz.

- Az nem jutott eszetekbe, hogy nekem is hozzatok egyet? – néz a férjére az asszony.

- Hozzak? – kérdezi a férje, miközben a telefonján pötyög.

- Nem kell! – feleli a nő duzzogva.

- Csináljunk egy közös fotót, felteszem a közösségi oldalra – indítványozza a férfi.

Némi vita alakul ki, hol legyen a fotó, végül a tengerpart mellett döntenek.

Összeszedelőzködnek, elindulnak a gyönyörűen kéklő víz felé.

A két nagyobb lány egymás mellett sétál, és hangosan kritizálják a koktél ízét, a járdát, amin mennek, mert bukkanók vannak rajta. Méltatlankodnak, amiért nem vehették meg a legújabb márkás fürdőruhát és egyáltalán, milyen szar hely ez, Miamiba kellett volna menniük. Jól hallhatóan megállapítják, milyen sóherek a szüleik.

unatkozó tinik tengerpart.jpg

Bori az anyja kezét fogva sétál egy darabig, majd nyűgös lesz, mert melege van és elfáradt. Ölbe kéredzkedik. Nusi inkább felveszi, minthogy hisztizni kezdjen. Miközben a legkisebbet cipeli a tűző napon, hallgatja a két nagyobb lányát, ahogy mindent leszólnak. Hiába a gyönyörű napsütés, a csodásan kéklő tenger, a pálmafák, a víz, a nyár illata, a buja színek és a szinte paradicsomi környezet, ő boldogtalanul bandukol a két nagyobb gyerek nyomában. Utálja az egészet! A férje semmiben nem segít, nem számíthat rá, a lányok teljesen kiállhatatlanok és minden rámarad. „Hol nyaralás ez?” – dohog magában. „Ugyanúgy szolgálatban vagyok, mint a hétköznapokban! Ugrálok egyfolytában mindenki kénye kedve szerint, aztán mégse jó soha semmi, mindenki csak duzzog mindenen. Tomi meg, mintha itt se lenne, folyton a rohadt telefonján lóg! Milyen nyaralás az, ha végigdolgozza?!”

Mögöttük bandukol a férfi, kezében telefonnal, épp elmélyülten gépel valamit a billentyűzeten. Felpillant. Nézi a feleségét. Megereszkedett izmait, a terhességek után lógó hasát, petyhüdt bőrét, kócos haját. Ahogy a vállát behúzza, háta meggörbül kissé, slampos, vánszorgó járását. Hirtelen undor és gyűlölet fogja el. Megrázza a fejét, hogy ezt a feltörő borzalmas érzést elűzze, de nem sok sikerrel jár. Távolabbra néz. Felesége előtt sétál a két nagylány. Idehallik méltatlankodásuk. Imádja a gyerekeit! Mindennél jobban! A felesége folyton dühös rájuk, de hát csak kamaszok. És ott van Bogi. Az édes kis Boglárka, a legkisebb, aki még csupa gyermeki báj. A felesége nem túl jó anya. Következetlen és mindent megad nekik. Inkább, minthogy hisztizzenek. Olyan régi vitájuk ez! Ő már rég feladta. Neki az a fontos, a gyerekei boldogok legyenek. Annyira nagyon szereti mind a hármat! Hogy is hagyhatná el őket? Megint a feleségére néz. Végül is, legalább kvázi barátok. Ki lehet bírni. Visszapillant a telefonjára, üzenete érkezett. Megnyitja, elmosolyodik. Zsebre teszi a készüléket. Na, de neki most itt a családja, ezzel kell törődnie. Beéri a feleségét, rámosolyog. A nő bágyadtan visszamosolyog.

- Elképesztően szép ez a hely – mondja a feleségének.

- Igen, gyönyörű – feleli a nő.

Közben együtt beérik a gyerekeket. A férfi megborzolja a középső lánya haját:

- Nos, Hercegnőm, hogy tetszik a spanyol Riviéra?

- Elmegy – vigyorog rá teli szájjal a lány.

- És az én másik Hercegnőm, hogy nyilatkozik?

- Egy hetet csak kibírok valahogy – feleli duzzogó arccal a nagylány.

- Kipróbálhatnánk a vízisíelést – mutat a férfi a víz felé – Mit gondoltok, csajok?

Dia arca felderül:

- Hú, oké! Szuper vagy, Apa! – összepacsiznak.

- Ja, apa jó fej! – csap Hajni is az apja tenyerébe.

Közben Dia utálkozva visszanéz a válla felett az anyjára.

Nusi ismét a gondolataiba mélyed. „Na, igen. Apa milyen nagyszerű! Neki ennyi és csak ez jut a kölykökből! Néhány hétvégi kiruccanás, az ünnepek, a síelés és a nyaralások! Minden hétköznapi baromság meg az enyém. Egyedül az enyém! Az iskolai dolgok, a végtelen számú különóra, az edzések, a gyerekek összes programja, a tanulás velük, a mosás, a vasalás, a főzés… MINDEN. Minden hétköznapi szar! Nem csak a cuki nyaralások, amikor, hú de könnyű jó fejnek lenni! Ah! Hogy utálom ezt!” – dohog magában.

Megérkeznek a partra. A tenger csak finoman hullámzik, lágyan simogatja a homokos partot. A sétányt gyönyörű pálmafák szegélyezik, körülöttük csodaszép virágok árasztják illatukat. Sokan vannak, de szerencsére nincs nagy tömeg. Kiválasztják a helyet, ahol fényképezkedni szeretnének, majd megkérnek egy turistát, készítsen róluk fotót.

Egymás mellé állnak. Nusi Tamás mellé lép, Bogit maguk elé veszik, átkarolják, Dia az apja másik oldalára áll, Hajni az anyja mellé. Tomi viccel, cinkeli a lányokat, mindenki hangosan nevet. Még Nusi is – végül is, hogy mutatnának a képen fapofával?

Több kép készül, végül közösen kiválasztják a legjobbat. Mindenki széles mosollyal néz a kamerába, mögöttük a végtelen tenger, mellettük pálmafák, szikrázó napsütés.

- Tökéletes! – állapítja meg Tamás – majd feltölti a képet a közösségi oldalára és ezt írja fölé: „Tengerpart, szerető feleség, fantasztikus gyerekek. Gyönyörű családom! Mi többet kívánhatna, egy férfi?” Mosolygós szmájlit tesz mögé, majd közzéteszi. Szinte azonnal érkezni kezdenek a like-ok és a kommentek. „Szerencsés ember vagy Tamás!” „Csodálatos családod van!” „Boldog ember vagy tesókám!” „Megütötted a főnyereményt pajtikám!” „Azért ilyen sikeres a munkában, mert ilyen nagyszerű háttere van!” – írja a főnöke vigyorgó, szívecskés emotikonnal. „Ja, kérem, aki jól nősül!” „Milyen gyönyörű család!” „Gratulálok Tomikám a szépséges családodhoz!” És így tovább, végeláthatatlan. Boldogan mutatja a feleségének. Nusi szélesen mosolyog! Mindkettőjüket elönti a megkönnyebbülés. A külvilág számára az ő családjuk tökéletes…

családi fotó EZ A JÓ.jpg