A második

 

Az őrület határán állt. A családja egész egyszerűen ki fogja nyírni! Halk kattanás, majd a kazán búgása. Azonnal felpattant és a termosztáthoz rohant. Éppen elcsípte a fiát.

-Mégis mit csinálsz? – dörrent rá.

-Hideg van itt és…

-15 fok van bent. Hogy lenne az hideg? Öltözz fel rendesen. Nem fogjuk pazarolni a drága fűtőolajat! - azzal odalépett és lekapcsolta a termosztátot.

A konyhába ment. A felesége az asztalnál ült, előtte egy csésze gőzölgő kávé. A második!

-Drágám, egy kávé egy napra mindenkinek elegendő! Megbeszéltük már. Miattad én ma már nem ihatok kávét!

-A kollégáktól kaptam egy csomag nagyon finom kávét, abból főztem.

-Az még nem ok a pazarlásra! Megőrül tőletek az ember!

Kinyitotta a hűtőt, hogy reggelit készítsen. Döbbenten vette észre a primőr paradicsomot.

-Jézusom! Mennyibe került ez? - emelte fel a bűnös dobozt.

-Nem emlékszem - vont vállat az asszony.

-Ebben a házban mindenki csak szórja a pénzt! Képtelenek vagytok megtanulni, hogy a pénz érték, fogalmatok sincs, hogy mennyit gürizik érte az ember. Nem arra való, hogy elszórjuk! - azzal becsapta a hűtőajtót. Elment a kedve a reggelitől.

-Holnap érkeznek a bátyádék, vacsorát kell készítenem. Szükségem van pénzre, hogy megvegyem a hozzávalókat - szólalt meg a felesége.

Érezte, hogy a feje hasogatni kezd.

-Majd isznak vizet és kapnak egy csomag ropit. Nem enni jönnek ide. Azért menjenek étterembe!

Azzal visszament a dolgozószobájába. Leült a gép elé és megnyitotta a bankja oldalát. Minden tételt alaposan megvizsgált, majd eldöntötte, hogy bankot vált, mert az átutalás költségei itt megemelkedtek. Ha ő nem figyelne, kiforgatnák mindenéből! El is döntötte, hogy még ma bemegy és elintézi. Minden egyes nap késlekedés csak anyagi kárt okoz neki. Bosszúsan állt fel az íróasztaltól. Ekkor belépett a lánya az ajtón.

-Apa, a szalagavató bankettre szükségem van egy ruhára. Szeretnék kérni egy kis pénzt.

Hosszan, hangosan felsóhajtott. Itt mindenki azt hiszi, hogy ő krőzus? Mégis mit gondolnak?

-Tavalyelőtt kaptál egy alkalmi ruhát. Az pont jó lesz. Nem vagyok én egy pénzeszsák.

-De apa…

-Ne is folytasd! Nincs rá keret és kész.

Megszólalt a telefon, gyorsan felkapta és intett a lányának, hogy menjen ki a szobából. Az autószerelő kereste.

-Uram, be kellene hoznia az autót. Megérkeztek a fékbetétek, időszerű kicserélni őket.

Aztán megmondta az árát. Csillagokat látott dühében. Hát nem! Nem fogja még lehúzni ez a szerelő is! Dühében kiabált vele, amit ugyan szégyellt kicsit, bár közben elégedett is volt, mert lerázta. Kerek perec közölte vele, hogy nem hajlandó ennyit adni két fékbetétért. Felvette a kabátját - harmincéves kabát és lám, milyen jó még mindig. Belebújt a cipőjébe, magához vette a kocsikulcsot, aztán szólt a feleségének, hogy bemegy a bankba. Nagyon régi autó volt már, de igazán kár lett volna költeni egy újra. Ez is pont elvitte A-ból B-be. A bank a szomszéd városban volt.

 

Lassan vezetett, hogy spóroljon az üzemanyaggal. Lám, ő még erre is figyel! A szerpentinen lefelé üresbe tette a kocsit, hogy csak guruljon. Az út egyre meredekebb lett, éles kanyar következett. A fékre lépett. Az pedig, mint egy kartonlap aláhullt. Azt hitte, elvétette a mozdulatot, újra rálépett, de a pedál nem a megszokott helyén volt. Semmi. Az autó egyre gyorsult, a kanyar pedig vészesen közeledett. Kezét a kormányra szorította. Az autó a kanyarhoz ért. Ekkor értette meg hirtelen, hogy a fék elromlott. Az autó irányíthatatlanná vált. Előbb megdöbbent. Aztán olyan félelem kerítette hatalmába, amilyet még soha nem érzett. Az autó lesodródott az útról, a szakadék fölé. Egy pillanatra a súlytalanság állapotába került, de olyan gyorsan múlt el, hogy felfogni sem volt ideje. Hirtelen a szeme előtt számok kezdtek villogni. Neonszínben. A kocsi a meredek falnak ütközött. Óriási fájdalmat érzett. A neonszín számok a szélvédőn táncoltak. Hatalmas robajjal földet ért. A számok sorba rendeződtek. „A bankszámláján lévő összeg!” - döbbent rá. Az utolsó dolog, amit életében látott egy nagyon-nagyon hosszú, neonszínű számsor volt.

fukarság.jpeg